20. rész - Legjobb barátnő..

~Vanessa szemszöge~

Teljesen átlagos napnak gondoltam ezt a napot is, mint a többi. De tévedtem.. az egész akkor kezdődött amikor szokásosan álltam Ryannel az iskola előtt és Ariana-t vártam.
Mindig a húgával jön de most egyedül láttam a húgát miközben egyre inkább közeledett a sulihoz és minél közelebb volt annál jobban gyülekezett valami a gyomromban.. aggódtam, valami rossz előérzetem volt.
Camilla magabiztosan sétálgatott a megszokott útján, Ariana nélkül. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyire rossz dolog történt csak egy szimpla betegségre gondoltam.. hát hogy én mekkorát tévedtem.
-Szerinted mi történt?-fordultam Ryan felé aki szintén furán nézett ki a szokatlan szituáció miatt.
-Biztos csak beteg.-ő is ezt gondolta, aha milyen kis naivak vagyunk mi. Belenéztem gyönyörűen csillogó kék szemeibe majd megcsókoltam. Ő mintha csak ezt várta volna kezével átkarolt, hogy még jobban érezzem a szeretetét. Mindig ezt csinálja de nagyon szeretem. Belemosolyogtam a csókunkba majd elváltam ajkaitól.
-Nem gond ha egyedül hagylak akkor?-kérdezte, hisz mindig akkor megy el amikor már Ariana itt van. Nem azért, mert nem bírja, igazából jól kijönnek egymással csak mi úgy vagyunk egymással, hogy felesleges folyton a másik nyakán lógnunk így megszokott dolog, hogy hátra megy a haverjaihoz amikor hozzám jön az én egyik legjobb barátnőm. Így mind ketten tudunk olyan dologról is beszélni ami kicsit jobban érdekel minket és a másikkal nem szívesen beszélünk róla, mert tudjuk hogy annyira nem érdekli. Ezért vannak a barátok nem? Amit a pároddal nem tudsz megbeszélni azt megbeszéled a barátaiddal. És ez így van rendjén.
Én úgy gondolom, hogy egy kapcsolat csak akkor jó igazán ha megbízunk a másikban. Ezért is volt helyénvaló a kérdése. Megbízik bennem de mégis aggódik értem és ez természetes. Én is aggódom érte mégis elengedem, mert bízok benne.
-Menj csak megleszek.-mosolyogtam rá. Adott még egy búcsú puszit majd megfordult és elsétált.
Én pedig megindultam a suli felé, hogy megkeressem Camit. Tudtam hogy kémiával kezdenek így a kémia labor felé vettem az útam. Beléptem a hangos osztályba ahol megpillantottam Cami szőke, göndör haját.
-Héj, Dave ugye?-állítottam meg egy épp akkor érkező kilencedikest.
-Igen.-válaszolt kissé félénken a fiú.
-Hívd már ki légyszíves a Camillát. Mondd hogy Vanessa várja őt a folyosón. Köszi.-mosolyogtam rá végül biztatás képen, mert szegény gyerek nagyon meg volt ijedve hogy egy tizenkedikes lány hozzá szólt.
-Oké. Mindjárt.-válaszolt majd szélsebesen beviharzott a terembe, különös általában nem félnek tőlem az emberek. Ilyen ijesztő lennék?
Pár pillanat múlva Camit láttam meg az ajtóban amint magabiztosan sétált hozzám.
-Szia Van.-köszönt a megszokottan.
-Helo. Tudsz valamit Arianaról?-tértem egyből a lényegre.
-Nem. Szerintem Harrynél aludt, mert otthon nincs.-megrántotta a vállát majd se szó, se beszéd visszament a termébe. Hát kösz, ettől nem lettem sokkal okosabb. Bár azért azon meglepődtem hogy Harrynél aludt volna. Úgy tudom szakítottak. Sőt, biztos forrásból tudom, mert ő maga mondta nekem. Nem szokása így játszani a fiúkkal, sőt nem is lenne rá képes. Talán valami más történt? haza felé elrabolták vagy megerőszakolták? Igen itt már kezdtem jobban aggódni de még mindig nem fordult meg a fejemben az igazság. Na de hogy tudtam meg? Hát az még hosszú sztori.
Miközben ezeken gondolkoztam hogy mi történhetett vele becsöngettek így kénytelen voltam a termünkbe menni minél előbb, még a tanár előtt.
Megindultam a termünk felé és míg oda nem értem futottam. Szerencsémre még a tanár nem volt bent de mikor beléptem kérdő tekintetek tapadtak rám. Nos, igen. Furcsa szokása osztályunknak, hogy szeretünk mindent tudni és most épp arra voltak kíváncsiak hogy miért késtem és hol van Ariana. Hát ez az oka. Nem tudom.
Hátra sétáltam a helyemre majd mikor leültem belépett az ajtón a tanár. Egy újabb izgalmas óra.. egész nap ez ment. Míg végül az 5. óra közepén be nem lépett az ajtón Harry. Én annyira nem lepődtem meg szokott késni volt hogy csak a 8. órára jött be, de ahogy láttam a tanárt zavarja, hogy megzavarta az óráját.
-Mr. Styles maga eddig hol volt?-kérdezte a tanár szigorú hangnemben de Harryt nem érdekelte levágódott a helyére majd elővette a telefonját. Igen, mind ezt az óra közepén amikor a tanár hozzá beszél. A következő pillanatban a tanár kirántja Harry kezéből a telefont mire a mérges fiú felnéz a tanárra.
-Visszaadnád a telefonom?-kérdezte Harry kissé illetlenül. Kissé, aha nagyon ugyanis letegezte a tanárt.
-Hogy mondta?-lepődött meg a tanár.
-Jól hallottad..add vissza a telefonom.-úgy látszik Harrynek ma nincs jó napja, mert általában akkor ilyen és akkor nem foglalkozik semmivel még azzal se ha úgy beszél a tanárral ahogy nem lenne illendő.
-Fiam, most azonnal állj fel és menj az igazgatóiba! Nem akarlak látni..-üvöltött a tanár a meredten néző fiú arcába miközben az idősebb férfi Harry kezébe nyomta a telefont és az ajtó felé mutatva jelezte, hogy távozzon az órájáról. Harry nem ijedt meg, elmosolyodott majd kilépett az ajtón tovább nyomkodva a telefonját. Beszélnem kell vele nem mehet csak így el. Mi van ha ő tudja mi van Arianaval? Utána kell mennem.
-Tanár úr. Kimehetek a mosdóba? Női problémáim vannak..-jelentkeztem. A tanár rám nézett még mindig idegesen de mikor meglátta kissé kétségbe esett fejem mutatta, hogy mehetek. Kisiettem, hogy még utolérjem Harryt.
-Héj, várj egy kicsit légyszíves!-mondtam mikor már elég közel voltam hozzá. Megállt majd megfordult a tengelye körül ezzel szembe kerülve velem.
-Mi van?-kérdezte flegmán. Nos, tényleg rossz napja lehet.
-Véletlenül nem tudsz valamit Arianáról?-nem köntörfalaztam kimondtam amire kíváncsi voltam.
-Beteg lett..-jött a válasz túl gyorsan. Nem hiszel el, hogy igazat mondott volna de ha hazudott akkor nem is tudom kiszedni belőle az igazságot. Fizikai képtelenség kiszedni belőle amikor rossz kedve van, hogy mondja el az igazat. Bólintottam.
-Oké, köszi.-mosolyogtam rá majd visszaindultam a terembe. Ő se mondott semmit csak ment az útjára vagyis haza. Ő nem szokott bemenni az igazgatóiba hanem helyette haza megy,ez megszokott nála. Egyre idegesebb voltam a nap további részében, mert ha Harry hazudott akkor neki is köze lehet Arianához. Ami jelen esetben nem lehet jó jel. Itt már durvább dolog jutott eszembe de még mindig nem az ami valójában történt. Szóval visszamentem a terembe és tovább folytattam a gondolkozásomat miközben az órák csak úgy repültek velem együtt. Fél háromkor megszólalt a csengő ami anyitt jelent, hogy vége van a hetedik órának is. Épp készültem Arianához amikor megszólalt valaki mögöttem.
-Miss Moer, lenne pár perce?-hallottam meg a dráma tanárom hangját. Megfordultam majd egy sóhaj után a tanárom után mentem. Több mint egy óráig bent kellett maradnom ugyanis egy színdarabban kellett segítenem neki. Legtöbbször tőlem kér segítséget, hogy a többi rajzos barátaimmal együtt elkészítsük a díszletet, ezért most is hozzám fordult. Nem akartam bunkó lenni azzal, hogy a szemébe mondom, hogy más dolgom is van ezért legtöbbször csak bollogattam és vártam, hogy befejezze.
Elköszöntünk egymástól majd utamat Arianahoz vettem. Miközben gondolkozva sétáltam belefutottam valakibe. Mivel egész végig a földet néztem fogalmam se volt, hogy kinek mentem neki.
-Bocsánat, ne haragudjon.-kezdtem el mentegetőzni majd felnéztem és így szembe találtam magam Harryvel. Kicsit meglepett,hogy gyalog látom ezért szóvá is tettem neki.
-Hol a kocsid?-kérdeztem.
-Összetört.-rántott vállat. Aha és ez neki csak egy váll rántást jelent? Nem is zavarja?
-Mi történt?-faggattam tovább amikor el akart sétálni.
-Gondolkoztam..-nevetett fel kissé szarkasztikusan.
-És azt elmondod, hogy min?
-Nem lett volna szabad ezt tennem Arianaval. Elvettem tőle ami számára a legfontosabb volt..-rázta a fejét majd elsétált. Nem tudtam megszólalni így nem állt meg.. de igazából nem is tűnt fel, hogy elment, mert kattogott az agyam, hogy Ariananak mi a legfontosabb amit Harry elvett tőle. Majd eszembe jutott. Megindultam a ház felé és mint egy örült felrohantam a szobájába...