19. rész - Nem olyan mint a többi...

~Justin szemszöge~

Reggel arra ébredtem hogy valaki mozgolódik rajtam de mikor kinyitottam a szemem rájöttem hogy ez csak Ariana és hogy én itt aludtam nála,vele egy ágyba, egymáson. Régen ez csak egy álom volt most meg a valóság egyszerűen képtelenségnek tartom de közben tudom hogy ez az igazság és tényleg itt vagyok hisz érzem, érzem ahogy a lehelete szinte már csikizi a nyakam, vagy ahogy dobog a szíve és a mellkasa mozog miközben veszi a levegőt. Csodálatos érzés..
-Hmm, jó reggelt!-hallottam meg a hangját.
-Neked is.-mondtam bár kissé elszégyelltem magam hisz reggel eléggé fura hangom van. Hallottam ahogy felkuncog.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem miközben azt figyeltem ahogy felül,hogy rám tudjon nézni. Még mindig fájt neki lehetett látni rajta, hogy próbál minél óvatosabb lenni.
-Cuki a hangod.-mondta még mindig nevetve.
-Bocs, reggel mindig ilyen a hangom...-adtam tudtára, hogy nem fog ilyen maradni. Elmosolyodott majd komoly arccal nézett rám..
-Oké. Őő, ez annyira ciki, tudsz segíteni?-lett zavarban hirtelen.
-Persze, miben?
-Betudsz vinni a fürdőbe?-vakargatta a nyakát zavarában. Most rajtam volt a sor, hogy felkuncogjak rajta mivel ilyen hülye kérdést feltett. Megfogtam és bevittem majd leraktam a kád szélére ugyanis nem volt bent szék.
-Várj, hozok egy széket.-indultam kifelé majd egy székkel vissza sétáltam. Megkért hogy menjek ki innen már menni fog neki.

~Ariana szemszöge~

Megpróbáltam felállni a kád széléről bár eléggé nehéznek bizonyult viszont nem akartam szólni Justinnak így inkább tovább sétáltam míg nagy nehezen el nem értem a székig. Lassan levettem a ruhámat és felvettem azt amit idekészített nekem Justin. Megfésültem az eléggé összevissza álló hajam majd mivel feleslegesnek találtam a sminket hisz nem megyek sehova felálltam és elsétáltam az ajtóig. Mikor kinyitottam akkor ő odajött hozzám segített elsétálni az ágyig ahova leültem majd rádőltem. Remélem nemsokára elmúlik ez a fájdalom..
-Hol van a húgod vagy a szüleid?-kérdezte.
-A húgom mindig el van valamerre a szüleim pedig folyton dolgoznak..-sóhajtottam fel.
-Éhes vagy?-kérdezte.
-Igen de nem tudok lemenni hogy ennivalót csináljak magunknak..-adtam tudtára, hogy szarul vagyok.
-Ezért rendeltem pizzát remélem szereted a dupla sajtosat.-mosolygott rám.
-Igen az a kedvencem.-visszamosolyogtam rá, jól esett hogy gondolt rám és nem várja el hogy én készítsek neki ennivalót.

/1 órával később/
-Finom ez a pizza, köszönöm szépen.-épp most fogyott el a pizza ami valami isteni volt. Jól esik hogy ő figyel rám és nem olyan mint a többi fiú. Elmosolyodott..
-Na mi lenne ha néznénk valami filmet?-kérdezte.
-Oké, de mit nézzünk?-nem igazán nézek filmeket ezért nem is ismerek sokat.
-Nem tudom, mondj te valamit, mit szeretsz?-tudtam hogy megfogja kérdezni.
-Nem szoktam filmet nézni ezért nem tudom mit szeretek válassz te valamit nekem mindegy..-mondtam majd odaadtam neki a laptopom hogy keressen valami filmet.
-Mi lenne ha a "Beavatott"-at néznénk? Abba van kaland,akció és egy kis romantika is.. bár nem azon van a hangsúly.-bólintottam, végül is nekem mindegy amúgy se tudom mi a kedvenc fajta filmem.
-Rá lehet kapcsolni a TV-re?-kérdezte.
-Igen, de nem én nem értek hozzá.-sóhajtottam. Ezen felnevetett majd odasétálva a TV-hez egy kábel segítségével elérte hogy a TV-n is lehessen látni a laptopnak a képernyőjét. Rányomott a lejátszás gombra majd vissza sétált hozzám, elterült az ágyon és nézte a filmet.

"Ha bántani szerettelek volna, már megtettem volna.." Vége van a filmnek és nekem csak ez az egy mondat jár a fejemben olyan ismerősen hangzott mintha már mondták volna de mikor..
Hirtelen beugrott egy emlék.. megfájdult a fejem egy hangos síkitást hallottam miközben régi kép kockák ugrottak át a fejemben.

/Emlék/
Épp a szobámban vagyok és az ágyon fekszem miközben zenét hallgatok a kedvenc füllhalgatomon. A következő pillanatban megjelenik Harry ahogy idegesen beront a szobába. Megijedek a hirtelen hangzavartól és Harry elmosolyodik majd én is. Pontosan emlékszem erre a napra de arra nem amit mondott.. hát most megtudom.
-Ha bántani szerettelek volna, már megtettem volna..-hallom a a fejemben kavargó mondatot és rájövök honnan volt ismerős. Odaakarok menni Harryhez de ő csak az ágyon fekvő boldog lány felé közeledik..igen itt még boldog voltam és hittem abban hogy Harry a nagy Ő, nos ez akkor volt most meg ez csak egy emlék amit most visszalátok, ő nem lát legalábbis nem így lát hanem ahogy én is látom magam. Sose hittem az ilyen látom az emlékem izét de most hogy itt vagyok a szobámban saját magammal és Harryvel be kell látnom hogy az ilyen igenis  létezik. A kép elhomályosul én pedig visszatérek a jelenbe.. megrázom a fejem és újra Justinnal vagyok a szobában, most nem kivüllátóként.

Épp Justintól akartam valamit kérdezni amikor észrevettem hogy alszik. Aranyos volt ahogy így nyugodtan fekszik és halkan szuszog... biztos voltam benne hogy fáradt volt hisz a munkája mellett iskolába jár és eléggé sok időt tölt velem is szóval kimerítő lehet, nem csoda hogy elaludt.
Mivel nehezemre esett kimászni az ágyból ott maradtam és néztem ahogy alszik.
Fogalmam sincs mennyi idő telt el mikor észrevettem hogy elkezd mozgolódni.
-Hmm, vége van a filmnek? Miért nem szóltál?-hallottam meg hangját majd fáradt tekintetét rám szegezte.
-Olyan nyugodt voltál, nem volt szívem felkelteni, biztos fáradt voltál..-válaszoltam.
-Azért vagyok hogy segítsek neked.. nem haragudtam volna, sőt..-felállt kikapcsolta a TV-t majd a géppel a kezében visszasétált hozzám és odaadta nekem.
-Szerinted lehetséges visszalátni a múltba? Felidézni egy pillanatot amire már egy jó ideje nem gondol az ember?-kérdeztem tőle hirtelen.
-Szerintem igen, velem történt már ilyen amikor elmondtam anyámnak el vitt egy pszichologushoz de én akkor is hiszek az ilyenben.. miért kérdezed?-furcsa nem hittem hogy ezt a választ fogja adni.
-Csak kérdeztem..-válaszoltam hogy eltereljem a témát.
-Mit láttál?-kérdezte.
-Semmit csak kérdeztem, nem hoznál nekem egy pohár italt ha megkérlek?-rám nézett majd felsóhajtott és felállt. Kiment a szobából..
Justin tényleg más, nem olyan mint a többi ember igazából talán mindenki más de ő sokkal különlegesebb, ebben biztos vagyok. Nem véletlen szerettem belé.. Miközben ezen gondolkoztam Justin visszajött kezében egy gőzölgő bögrével.
-Ezt idd meg, jót fog tenni..-adta a kezembe majd az ágy szélére ült.
-Nos mit láttál?-tért vissza a témára.
-Hagyjuk.. egy régi emléket láttam..-sóhajtottam fel.
A következő pillanatban kivágódott az ajtó és belépett rajta...

Így év utolsó napjára sikerült egy új részt összehoznom bár eléggé rövidke lett na majd a következőt megpróbálom hosszabbra minél előbb.. lehet hogy egy kicsit inaktívnak tűnök de ha azt látnám hogy titeket érdekel hogy miért vannak ilyen ritkán részek akkor az nekem igenis jót tenne ugyanis néha azért nem írok, mert egyszerűen nincs kedvem hozzá úgy vagyok vele "minek, fel se tűnik nekik hogy nem írok.." szóval legyetek kicsit aktívabbak értem ezen hogy kommenteljetek/pipáljatok higgyétek el ha látom hogy hiányzik nektek akkor több kedvem lesz írni.. szerintem ezzel ti is így lennétek. :)