23.rész - Akaratom ellenére..

~Ariana szemszöge~

Miért nehezítünk meg mindent azzal, hogy feltételezésekbe esünk? Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért reménykedünk mindannyian. Amikor reménykedsz, hiszel valamiben, hogy teljesül, de vajon meddig vagy képes hinni benne, meddig vagy képes várni arra, hogy teljesüljön? Sose hittem volna, hogy majd ennyit jelent számomra. Olyan mintha megszűnne a világ amikor vele vagyok és egyszerűen képtelen vagyok elengedni a gondolatot, hogy többé ne higgyek benne, hogy jobb lesz. Szóval jelenleg csak reménykedni tudok egy jobb életben, egy jobb világban és nem hagyom, hogy ez a remény elhagyjon. Gondolataim cikáznak, miközben az utcákat járom. Képtelen voltam tovább otthon maradni a tegnap eseményei élénken éltek bennem, Carl és drága barátnőm szavai Justinról nem akartak kimenni a fejemből. Úgy érzem mintha esőért imádkoznék a sivatagban, de mégis közelebb érezlek magamhoz mint valaha. Nem tudom mit tegyek, hogy mégis mit kéne mondanom neked, egyáltalán kell valamit mondanom neked erről? Vagy hagyjam az egészet úgy ahogy van? Testem megremeg az esti széltől amely átfúj vékony, kis kabátomon. Ideje lenne haza mennem, de valami megakadályoz a mozgásban. Egy erős, férfi kar kezd el húzni én pedig megrémülök az alakjától. A sötétben nem látom az arcát, erősen rángat egy kihalt sikátor felé. A sötét alak durván nyomja ajkaimra a hideg, nedves anyagot engem pedig egy kisebb pánik roham fog el ennek kapcsán. Nem tudom mit tegyek, gyenge próbálkozásaim nem tartják vissza célja elérésében, így hamarosan elfogy a levegőm és belélegzem a kloroform kábító tartalmát. Fejembe száll és gondolataim lelassulnak, míg nem teljesen el nem vesztem az eszméletem.

**
Szemeimet túl nehéznek érzem, nem tudom mi történt velem, gondolataim össze-vissza kavarognak és csakis a félelemre tudok koncentrálni. Miért nem emlékszem semmire? Aggodalmam fokozódik amikor egy férfi hangot hallok.

-Végre magadhoz tértél, drága.- hangja gúnyos és rideg. Próbálom felkutatni a fejemben, hogy miért is ilyen ismerős de képtelen vagyok rájönni. Szemeim még mindig nem nyílnak ki, nem értem ki tehette ezt velem. Hirtelen eszmélek rá mindenre, olyan mintha fejbe vágtak volna egy baltával ami beleállt a fejembe. Szemeim reflexszerűen nyílnak szét, emlékszem minden egyes mozdulatára. Ahogy rángatott, majd elkábított az az illető akivel most szembe találtam magam.

-Örülök, hogy újra látjuk egymást Ariana.-mosolygott rám Chad. - Most pedig jól fogunk szórakozni. Hidd csak el nekem.- letörölhetetlen volt arcáról az az ön imádó és büszke mosoly. Büszke volt, hogy sikerült a terve, amivel megbosszulhatja azt amit tettem vele.

-Mit akarsz tenni velem? - hangom meggyötört volt, nem akartam itt lenni, nem akartam, hogy ezt tegye velem. Én csak féltem. Féltem, hogy kirakja valahova a videót, hogy majd ezzel fog megzsarolni. Nem is tudom mit gondoltam, eszembe juthatott volna, hogy esetleg megbosszulja amit tettem. De már késő. Chad szemei égnek a vágytól és mohon kezdi el levenni rólam a ruháim. Pontosan tudom mi a célja, én pedig teljesen bepánikolok. Újra megtörténik, akaratom ellenére tesznek magukévá. Durván rátapad a nyakamra és erősen kezdi el szívni az érzékeny területet miközben kezei szorgosan veszik le rólam az utolsó ruha darabot is. Nem tétlenkedik mélyen belém nyomja egy majd két ujját és erősen, könyörületet nem ismerve kezdi el mozgatni bennem. Szemeim lecsukódnak és pár könnycsepp jön ki belőle, miközben teli torokból kezdek el kiabálni.
A következő pillanatban minden abba marad, nem érzem a feszítő érzést ott lent így hát kinyitom szemeim és szembe találom magam a kemény és eléggé méretes erekciójával. Bennem előjön az a deja vu érzés, miközben számba nyomja. Szemei sötétek a vágytól és arcán kisebb gödröcskék jelennek meg amikor elmosolyodik reakciómon. Biztos vagyok benne, hogy neki is a legutóbbi találkozásunk jár a fejében és ezt nem is titkolja. Méretétől elkezdek fulladozni, de őt ez a legkevésbé sem érdekel még mélyebbre tolja magát számban.

-Ez az, aaah.-pár perccel később számba űriti nedvét. A következő pillanatban már az alsó bejáratomnál van és hirtelen belém nyomja magát. Felsikoltok a fájdalomtól, szemeim könnybe lábadnak és a sok könnytől nem látok semmit. Felvesz egy gyors tempót miközben ki-be tolja magát bennem. Olyan mélyre nyomja belém erekcióját, hogy úgy érzem szétszakadok tőle és eltekintve attól, hogy már nem vagyok szűz a fájdalom nem akar megszűnni. Minden alkalommal érinti a g-pontom így hamarosan előtör bennem az az ismerős érzés amitől egy kicsit jobban érzem magam. Hangosan elengedem magam miközben elérem a csúcsot, ezzel elérve, hogy Chad is belém élvezzen.
Rám nehezedik testével és kifulladva, immár nyugodtan pihenteti magát. Érzem szívverését, és légzése is egyre lassul, visszaáll a normálisba. Kihúzza belőlem magát, majd felöltözik és megindul az egyik sarok felé. Elővesz egy kamerát amit leállít és egy büszke mosollyal tekint rám.

-Látod nem is volt annyira rossz.-nevetve jön közelebb hozzám, testem pedig megremeg. Kioldja a kezemet, majd felém hajítja ruháim. Gyorsan belebújok majd ránézek és elmosolyodom.

-Tudod, nem te vetted el a szüzességem szóval, így gondolom nem fog annyit érni a kis videód.-ugyan nehezemre esett kimondani, de tudtam, hogy ezzel visszatudom fogni addig amíg kitalálok valamit.

-Miről beszélsz? Hisz te szűz voltál..-szemeit összeszűkíti és elgondolkozik a hallottakon.

-Ez hosszú történet de már nem voltam szűz amikor idehoztál. Végre haza mehetek?-unottan tekintek rá, nincs kedvem magyarázatot adni neki erről. Mérgesen néz szemeimbe, majd fejével az ajtó felé biccent, így még mielőtt meggondolja magát kifutok a szobából.

**

Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását. Céltalanul sétálok New York szélén és gondolataimba merülök. Úgy érzem vannak séták amelyeket az embernek egyedül kell megtennie és ez is egy ilyen séta. Sötét van, bizonyára már éjfél körül járhat az idő és erre felé senki se jár. Fogalmam sincs, hogy fogok haza jutni, de valahogy ez most nem igazán érdekel. Fáradt voltam, de a baj az volt, hogy nem fizikailag hanem lelkileg voltam fáradt és ezért semmi mást nem akartam csak aludni, aludni és aludni addig amíg nem történik valami jó, hogy legyen értelme felébrednem. De mégis talán a legszörnyűbb az, hogy nem értem mi történik velem.

Hol voltam eddig?

Nos, nem tudok rendes magyarázatot adni miért is nem voltam itt.. és miért nem lehetett látni a blogom,de most itt vagyok és új erő bedobással igyekszem összeszedni a blogomon összetört darabkákat, hogy újra olyan legyen ez a hely, mint előtte. Az új rész már készül, remélhetőleg jövőhét közepe legkésőbb vége fele meg fog jelenni, de addig is szeretnék mást elmondani.

Ugyan már írtam még régebben akkor megjelent blogomról de újra szeretnék hozzátok fordulni, hisz ti vagytok azok akiknek tetszik az írásom lehet az is megfogna titeket. Nézzetek be a Bad Blood nevű blogomba és olvassátok el azt a pár részt ami fent van.

A története röviden: Minden vámpír számára eljön az a pillanat amikor az örökké valóság gondolata elviselhetetlenné válik, árnyak között élni a sötétség leple alatt csakis a magunkfajták társaságával, a magány mocsarába süllyedve. A halhatatlanság remek ötletnek tűnik, míg rá nem jössz, hogy magadra maradtál.

A prológust itt találhatjátok meg. Köszönöm, azoknak akik itt vannak még velem. Ugyanis, nem vesztem el. :)

22.rész - A seb..

~Justin szemszöge~

Haza kísértem Ariana-t majd még beszélgettünk egy kicsit és utána én is haza mentem. Holnap már iskolába kell mennem és utána meg dolgozni szóval jobbnak láttam ha ma már haza megyek.

-Tényleg sajnálom, hogy el kell mennem, de ha valami baj van nyugodtan hívj fel állok rendelkezésedre.- mosolyogtam rá majd kiléptem az ajtón és elköszöntünk egymástól.

Utamat a kocsim felé vettem majd beszálltam és elhajtottam, egyenesen haza. Ugyan közel lakom Ariana-hoz így nem kellett volna meglepődnöm azon, hogy ilyen hamar haza értem mégis meglepett, hogy ilyen kevés idő alatt a házam előtt találtam magam. Beléptem a kihalt házba majd utamat a konyha felé vettem és a hűtőből kivettem pár tojást amiből tojás rántottát csináltam magamnak vacsorára. Mikor ezzel végeztem és rendbe raktam a konyhát magam után felmentem az emeletre és a szobámba siettem. Gondoltam lezuhanyozom, hogy kicsit felfrissüljek mielőtt elrakom magam holnapra. Így összeszedtem a ruháimat amit holnap fogok felvenni és besétáltam a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam a testemre a meleg, kellemes vizet. Szokásomhoz híven végig néztem a testemen és boldogan mosolyogtam előre, elégedett voltam a testemmel. A sebeim amiket régebben Harry és a haverjaitól kaptam szinte minden nap, kezdtek begyógyulni és már csak a nagyobb  ütések eredményei maradtak rajtam. Ugyan tudtam, hogy van rajtam olyan seb is ami egész életemben rajtam lesz, de a tudat, hogy már erősebb vagyok és védekezni tudok ellenük megnyugtat, mostantól kevesebb ütést fogok kapni és egy nap úgy nézhetek a tükörbe, hogy eltűntek a véraláfutások meg a kisebb-nagyobb lila,zöld foltok a testemről és csak egy-kettő mélyebb seb nyomai lesznek rajtam.
Mindig úgy ütöttek meg, hogy ne látszódjanak rajtam a ruhákban a sebeim, ezzel akarták elhitetni, hogy ők nem tettek semmit, ugyanis én mindig takargattam a többiek előtt. Ahhoz képest, hogy Harry azt állította nem zavarja semmi, mégis lekiabálta a fejem amikor véletlenül kijátszódott valamelyik sebem a ruhám alól.
Testemre nyomtam a tus fürdőt majd szét kentem magamon. Éreztem ahogy a kosz távozik rólam miközben mindenhova kentem a kellemes illatú tus fürdőből. Mikor jól elkentem a vízzel lemostam és kiléptem a zuhany alól. Megtöröltem vizes testem majd felvettem a egyszerű fekete bokszeremet. 
Egyenesen az ágyamig sétáltam majd beleestem és szinte egyből álomba merültem.

**
Reggel az ébresztőórámra keltem majd kómásan kiszálltam az ágyamból és szokásomhoz híven utamat egyből a fürdő felé vettem. Lezuhanyoztam, hogy kicsit jobban felébredjek majd felöltöztem a tegnap este kikészített ruháimba. Mindent összeszedtem majd fél órával később késznek nyilvánítottam magam és útnak indultam a suliba. Ugyan egyszer már megvédtem magam Harry ellen én még mindig feszengve érzem kissé magam a suliban, nem csoda Harry egész nap figyel engem, ami szinte már zavaróbb, mint amikor piszkált. Nem mond rám semmi sértőt ami miatt rosszul kéne éreznem magam de tisztes távolból az agyamra megy. Utamat a szokásos helyemre vettem majd levágódva a padra vártam a becsengetést.

-Pszt, Bieber figyelj már!-hallottam meg David hangját a hátam mögül.Odafordultam hozzá és tekintettem rá emeltem. Tipikus "rossz fiú" kinézete volt, szokásosan felállította aranyszőke haját és egy egyszerű fekete, feszes nadrágban volt fehér pólóval, ruházatát egy fekete bőr dzseki egészítette ki. Hasonlóan öltözködött, mint Harry de mégis különbözőek voltak. Míg Harrynek vállig érő, barna,göndör haja volt neki rövid aranyszőke, vagy míg Harrynek zöld szemei vannak neki türkizkék, de mindkettő ugyanúgy  vonzza a tekintetett. Harry jóba volt David-el így nem értettem miért is szólt hozzám, így kérdőn néztem rá továbbra is.

-Még nem mondtad el mit csináltál Harryvel amivel elérted, hogy békén hagyjon.-kíváncsian nézett ő is rám miközben elmondta amit akart.

-Semmi közöd hozzá.-épp megakartam szólalni amikor meghallottam egy mély, rekedtes hangot. Tudtam, hogy Harry az. Mikor odafordultam hozzá láttam szinte lángoló tekintettét ahogy mérgesen néz haverjára.

-Bieber látom még mindig nem tanultál abból amit mondtam, pedig tőled aztán elvártam, hogy felfogd.-egy lenéző tekintettel ott hagyott engem.

Hirtelenjében azt se tudtam mondjak-e valamit vagy jobban járok ha csöndben maradok, így miközben ezen agyaltam becsöngettek. Hát ennyit arról, hogy nem hagyom magam. Kissé mérges voltam saját magamra amiért nem szóltam vissza neki, így eléggé megnehezítettem a dolgom, hogy az órára figyeljek.
Egész órán kattogott az agyam, egyszerűen szánalmasnak tartottam magam amiért nem voltam képes visszaszólni neki, így amikor kicsöngettek felpattantam a helyemről és egyből hátrafelé vettem az utamat, Harryhez.

-Te, én a suli mögött, most!-hangom magabiztos volt, én annál kevésbé. Tudtam, hogy mi vár rám de most ez érdekelt a legkevésbé. Mikor megértette mit akarok kinevetett és ott hagyott. Halkan követtem egészen az udvarig. Majd mikor kiértünk hirtelen hátra fordult és a gyomromba ütött. A fájdalom tűrhető volt, sokkal nagyobb sérülést is okoztak nekem, így ettől nem estem össze csak kezeim rányomtam az ütés helyére.

-Kérsz még?-Harry idegesen vizslatott a szemeivel, mintha valamiféle megbánást láttam volna rajta és azt várta volna, hogy nemet mondok, de nekem ilyen az eszembe se jutott.

Egyenesen neki mentem és a földre nyomtam izmos testét. Próbált a karom után nyúlni, hogy megelőzze a további tetteimet de én gyorsabb voltam és a bal kezemmel egy erőset ütöttem a csinos kis pofikájába. Meglepett a dühöm és egyben az erőm is de erre kevés időm volt figyelni, folyamatosan ütöttem míg nem a haverjai leszedtek róla és Harry felállt. Szemei idegesen csillogtak majd egy gúnyos mosolyra húzta a száját. Izmai megfeszültek, kisebb fájdalmat okozott neki még a mosolygás is ütésem után. Holnapra biztosan lila színben fog pompázni azon a helyen.

-Tudod azt hittem meghúzod magad és örülsz annak, hogy végre békén hagylak miután eljátszadoztunk azon a csodás napon, de látom szereted amikor szétverem a pofádat.-vigyorogva bele rúgott az egyik lábamba amitől felkiáltottam. Úgy éreztem mintha eltört volna de szinte biztos voltam, hogy nincs így, ugyanis nem hallottam reccsenést. A fájdalom most óriási volt és elviselhetetlen, ennyire még soha nem fájt egy ütése se. Szétáradt egész testemben és szinte biztos voltam, hogy ha a haverjai nem fognának összeesnék. Képtelen voltam összeszedni magam és kiszabadulni a kezeik közül hiába próbáltam, így csak tűrtem ahogy Harry további ütéseket mér immár a gyomromba. Majd arra lettem figyelmes, hogy a kezek lekerültek rólam Harry pedig többé nem állt előttem. Testem feladta a szolgálatot és így, hogy senkire nem tudtam támaszkodni a földre estem. Gyengének éreztem magam amiért megint hagytam magam. 

-Mr. Bieber, maga miért fekszik a földön?-hallottam egy mély férfi hangot, azonnal tudtam, hogy ki az és, hogy Harryék ezért hagytak itt, nem akartak lebukni. Osztály főnököm idegesen sétált felém majd mikor látta, hogy nem igazán tudok felállni segítség képen kinyújtotta a karját amit készségesen elfogadtam. 

Nem ez az első esett, hogy ilyen rossz állapotban talált rám és tudta is kik tették ezt velem de mivel én soha nem erősítettem meg, hogy Harryék tették nem szabhatott rájuk ki semmilyen büntetést. Szokásosan az orvosihoz vezetett miközben próbálta lenyugtatni magát, nem igazán van oda érte, hogy csak úgy hagyom magam. 

-Tudod, hogy csak pár nevet kell mondanod  és ennek vége lenne?-tekintettét rám vezette miközben az orvosi szoba előtt álltunk. Egy fej rázással jeleztem neki, hogy nem fogom kimondani a nevüket. Bekopogott az orvosira miután leültetett egy székre, majd megfordult és sóhajtva távozott. 

Az orvos nagyokat pislogva nézett felém, gondolom meglepte, hogy már vagy egy hónapja nem látott és most mégis itt vagyok. Nos, igen mit ne mondjak én is meglepődtem volna a helyében. Odaállt elém majd betámogatott a kisebb rendelőjébe. Lekezelte a sebeimet a gyomromnál és bekötötte az egyik lábam miközben próbálta kiszedni belőlem ki okozza a sérüléseimet. Mikor végzett kiment, hogy hívjon egy diákot aki haza tud vinni. Pár perccel a távozása után vissza tért oldalán pedig David állt. Szemeim kikerekedtek a fiún aki jó kedvűen beszélgetett az orvossal. 

-Igen, haza kéne vinni őt!- az orvos ekkor rám mutatott és David egyenesen rám nézett. 

-Justin?-meglepetten nézett rám a szőke hajú fiú. 

-Esetleg van valami probléma?-az orvos gyanakvóan tekintett hol rám hol pedig Davidre. Majd David megrázta a fejét, ezzel jelezve semmi probléma nincs. 

-Na jó, gyere!-odalépett hozzám majd segített felállni. Kissé feszengve ugyan de elfogadtam a felém nyújtott karját, amikor az orvos azt mondta elmegy segítségért nem épp rá gondoltam. Karomat átraktam a vállán ezzel egy kisebb fajta támaszt adva magamnak. Kisétáltunk az orvosiból majd a suliból és a parkoló felé vettük az utunkat. 

-Pontosan tudom, hogy nem csak beszélgettetek Harryvel aznap.-David hangja ismeretlennek tűnt a parkolóban ahogy megtörte a csendet köztünk. 

-Nem akarok erről beszélni.-sóhajtottam miközben betámogatott a sárga szinte vadonatújnak kinéző Chevrolet camaro 2013-as gyártású kocsijába. 

A közel 5 méteres hosszával és 1,9 méteres szélességével igen terebélyes a kocsi így nem áll fenn annak a veszélye, hogy nem férünk el egymás mellett kényelmesen. Sok jót hallottam erről a kocsiról, hogy mennyire jó, erős motorja van, de eddig nem volt alkalmam kipróbálni. David beült a vezető ülésre és beindította a kocsit. A motorja hangosan felbőgött, szinte megnyugtatta a füleimet a hangja. Ugyan a belső bőr üléssel annyira nem voltam megelégedve mégis lenyűgözött ez az autó. 

-Nagyon szép. Mennyi az átlag fogyasztása?-David épp az utat nézte de kérdésemre rám pillantott majd hanyagul megrántotta a vállát nem igazán érdekel stílusban.

-13 liter/100 km. A camaro mindig éhes, kissé sokat eszik, de én így szeretem.-válaszol miközben bekanyarodik az utcába. Hirtelen megcsörren a telefonom a far zsebemben. Kiveszem majd csodálkozva tekintek a képernyőre, de azért elfogadom a hívást, rányomva a fogadás gombra. Fülemhez emelem a telefont majd meghallom apám gúnyos hangját. 

-Hallom kivettél pár napot, jó lenne ha visszajönnél dolgozni, mert nem azért szereztem a melót, hogy aztán ne járj be. -hangja kissé ideges volt, bizonyára a főnököm kérte meg, hogy hívjon fel. 

-Lenne egy kis problémám.-tudtam, hogy ezzel csak még jobban felidegesítem, de nincs mit tenni, egyedül képtelen vagyok megállni, nem hogy verekedni ha úgy adódna miközben védem a férfit akit kijelöltek a védelmemre. Bár ez a munka nem gyerek játék fontos embereket kell megvédeni rossz emberektől én most mégse tudok ebben segíteni. 

-Mégis mi a franc?-Jeremy, apám hangja idegesen kiabál bele a telefonba ami zavarja a fülemet így kissé elemelem a telefont tőle. Látom David kíváncsi tekintetét ahogy fürkészve néz a készülékre ami ezek szerint annál is hangosabb volt mint ahogy elképzeltem.

-Hát be van kötve az egyik lábam és komoly seb van a gyomromon így nem igazán tudok állni.-éreztem ahogy minden egyes hang ami elhagyta a torkomat szinte égette a számat. Soha nem szerettem másokat cserben hagyni, még ha egy ilyen mocskos állatról is van szó, mint az apám.

-Te most szórakozol velem?-apám egyre idegesebb volt, úgy éreztem, hogy ha még egy rossz hírt közölnék vele felrobbanna, akárcsak egy bomba.-Kurvára befogsz jönni dolgozni, egy órán belül látni akarlak.-a következő pillanatban kinyomta a telefont mielőtt válaszolhattam volna. Kikerekedett szemekkel néztem az elsötétülő képernyőt, majd aggódó tekintettel fordultam a mellettem ülő fiúra. 

-Nem is tudom, hogy mondjam vagy kérdezzem meg ezt tőled.-vakargattam a fejem. Ő csak kíváncsian nézett rám várta a mondandóm fontosabb felét.-Eltudnál vinni a 14th Street 30-ra?-reménykedve néztem Davidre, úgy gondoltam nem olyan rossz fej mint ahogy megismertem. Ő csak bólintott majd újra indítva a motorját szinte már száguldoztunk is a megadott címre. New York ebben a déli órában eléggé tömve van az autókkal de mi mégis gyorsan haladtunk ehhez képest. Nem kerültünk dugóba csak haladtunk a sorban. Igazából szeretem ezt a várost, igaz 19 élet évemet betöltve lassan unom az állandó nyüzsgést körülöttem mégsem tudom máshol elképzelni az életem további részét. A kocsi megállt ezzel jelezve, hogy megérkeztünk a cél állomáshoz. David rám nézett én pedig őt vizslattam, fogalmam se volt, hogy jutok fel az felhő karcoló közepén lévő irodához. Ugyan volt lift, de azt se tudtam addig, hogy jutok el. 

-Köszönöm a segítséged. Tényleg hálás vagyok, hogy elhoztál tartozom neked eggyel. De megkérhetlek még arra, hogy segíts bemenni  portáig?-úgy éreztem már túl tolakodó vagyok de David már ki is szállt a kocsiból majd kisegített a kocsiból. Lassan indultunk meg a hatalmas épület felé. Rájöttem, hogy teljesen félre ismertem ezt a fiút itt az oldalamon. Rendes ember ő, Harryvel ellentétben.

-Megkérdezhetem mit keresel te itt?-mikor már majdnem beértünk David megszakította a csöndet közöttünk. 

-Dolgozni jöttem. Már épp eleget hiányoztam és nem akarom, hogy kirúgjanak.-válaszoltam. 

-Így akarsz dolgozni?-hirtelen megállt ezzel engem is maradásra késztetve. 

-Légyszíves csak vigyél el a portáig, ott megkérek valakit támogasson el a liftig. A főnökömmel kell beszélnem.-talán kicsit feljebb engedtem a hangom, mint ahogy illet volna, de nem volt mit tenni kissé ideges voltam apám miatt. David ezután nem szólt semmit csak elkísért a portáig majd mikor megtámaszkodtam a pulton megfordult és szó nélkül távozott.

-Segíthetek valamiben, uram?-a portás érdeklődve tekintett rám majd mikor megmondtam kit keresek és ki vagyok eligazított majd segítségével eljutottam a liftig. Felmentem egészen a 22 emeletre majd mikor szétnyílt az ajtó elengedve a kapaszkodót megpróbáltam kilépni belőle. Ugyan kicsit lassan haladtam de a boldogság átjárta a testem amiért támasz nélkül is sikerült kiszállnom a liftből anélkül, hogy elestem volna. Majd a lift mellett megpillantottam..

21. rész - Erősebb vagy, mint gondolnád..

~Justin szemszöge~

Hirtelen hangos zaj töltötte be a szobát. Egy ajtó csapódott be, méghozzá a szoba ajtaja. Oldalra fordítottam a fejem és megpillantottam Vanessa alakját, ahogy kifulladva és aggódással teli szemekkel meredt az ágyon fekvő lányra. Nem értettem, hogy került ide a lány és legfőképpen azt nem értettem, hogy tudta meg. Én nem mondtam el senkinek, hogy Arianaval mi történt, Ariana se közölte senkivel, hisz a végig itt voltam vele. Mégis láttam rajta, hogy a lány mindent tud és én is tudtam, hogy ideje kettesben hagynom a két barátnőt. Tudtam, hogy csajos beszélgetés következik ami nem tartozik rám, így hát felálltam és kisétáltam a szobából. Éreztem ahogy a lányok szemei szinte minden mozdulatomat követik, éreztem és tudtam de egy szó nélkül kiléptem a szobából és becsuktam az ajtaját.
Lesétáltam a lépcsőn majd az utamat a nappali felé vettem.

Kavarogtak a gondolataim Ariana utolsó mondatán : "Szerinted lehetséges visszalátni a múltba? Felidézni egy pillanatot amire már egy jó ideje nem gondol az ember?"
Tudtam, hogy nem csak úgy mondta nekem, hogy látott valamit amit eddig elnyomott magában és most szabadjára tört benne. Arról azonban fogalmam se volt, hogy mi lehetett az, de éreztem, hogy Arianát valami gyötri és szerettem volna kideríteni.
Hirtelen egy hang zavart meg a gondolataimban.

-Hello te mit keresel itt?-jött a kérdés Camilla szájából.

-Szia, Ariana kicsit rosszul van ezért átjöttem hozzá.- válaszoltam a lánynak amilyen lazán csak tudtam, nem akartam, hogy Camilla aggódjon a nővére miatt.

-Öhm, de ő fent van.

-Tudom, most épp Vanessával beszélgetnek, nem akarom zavarni őket.

-Oké. Nem gond ha bekapcsolom a Tv-t?

-Nyugodtan.-biccentettem, hisz én vagy itt a vendég, tudtam, hogy csak udvariasságból kérdezte a lány és, hogy igazából nem érdekelte a  válaszom, akkor is nézte volna a Tv-t.

Camilla kényelmesen elhelyezkedett, majd szemét a képernyő felé vette és onnantól kezdve csak arra koncentrált. Lehetett látni rajta, hogy szeret Tv-ni, mert teljesen kikapcsolt és megszűnt körülötte a külvilág. Ha hozzászóltam volna észre se vette volna. Felesleges társaság lettem, így hát hagytam az egészet és meg se próbáltam cseverészni a lánnyal. Amugyis miről beszéltünk volna? A globális felmelegedésről? Az nem igazán érdekelné a nálam 3 évvel fiatalabb lányt.

~Ariana szemszöge~

-Miért velem történik mindez?-szinte betöltötte az egész szobát a  hangom miközben Vanessához egy kérdést szegeztem. Nem tudtam hogyan kellene normálisan hozzáállnom a történtekhez. Túl sok volt ez a számomra és már lélekben teljesen összetörtem. Egyszerűen képtelen voltam felfogni már azt is, hogy mi is történik körülöttem, már csak sodródok az árral és tűröm azt a sok fájdalmat és szenvedést amit az emberektől kapok.

-Sajnálom kérlek ne sírj! Túl fogod élni,erősebb vagy, mint gondolnád.-barátnőm próbált megnyugtatni miközben helyet foglalt mellettem az ágyon. -Lehet egy kérdésem?-tett fel egy kérdést Vanessa amire én csak erőtlenül bólintottam.

-Miért van itt Justin? Mi van köztetek?-nézett rám komolyan.

-Vigyáz rám, jól esik a közelsége, de azon kívül, hogy itt aludt velem semmi nincs köztünk.-nem szokásunk hazudni egymásnak így most is csak a szín tiszta igazságot közöltem vele.

-Csábító semmit nem érezni, ha az érzések fájnak, igaz?-ez csak egy apró mondat volt de én annyi értelmet láttam benne. Talán én is így érezek és ezért látom értelmesnek? Arra gondoltam, hogy biztos azért tette fel nekem ezt a kérdést, mert azt hiszi elnyomom az érzéseimet a sok fájdalom miatt ami ér.. lehet igaza van.

-Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki könnyezek.-teljesen egyhangúan beszélgetünk, szinte már a másik szavát is betudnánk fejezni. Most sokkal közvetlenebbek vagyunk egymással mint valaha.

-Tudom, minden ember így van ezzel, én is..

-Nem túl stabil mostanság a lelki állapotom.- fújtam ki a levegőt.

Vanessa felállt majd elköszönt tőlem azzal a mondattal, hogy rá most nincs szükségem és inkább visszahívja Justint, ő meg elmegy, hadd beszélgessünk Justinnal.

-Köszönöm.-mielőtt kilépett volna a magas, sötét barna hajú lány odaszóltam neki amivel tudtára adtam a lánynak, hogy értékelem az aggódását és ő egy igazi barátnő.

Pár perccel később az ajtó ami legutóbb becsukódott és elvitte a barátnőmet az most kinyílt és Justin lépett be rajta.

-Jól vagy?-jött a kérdés Justintól, bár láttam rajta, hogy tudja rá a választ.

-Hm, ezt most komolyan kérdezed?-nevettem fel szarkasztikusan, idesétált hozzám majd helyet foglalt ott ahol legutóbb drága barátnőm ült.

-Nem tudom, mikor leszek jobban.-egymás szemébe néztünk mondatomra Justin nem tudott felelni, fogalma se volt, hogy milyen az amikor valaki elvisziti a szüzességét, de láttam rajta, hogy próbál együttérző lenni és ezt értékelem.

-Ne aggódj, minden rendben lesz.-kezeit ráhelyezte a  hátamra és simogatta. Érezte, hogy ez jól esik nekem és kicsit megnyugodtam kezei alatt.

-Mond csak megpróbálsz felállni?-nézett rám csillogó, mogyoró barna szemeivel és ajkain egy vidám mosoly terült el.

Kérdésére csak bólintottam. Felkészültem a fájdalomra ami belém fog hasítani amint felállok a lábaimra, de hiába vártam nem jött. Nem azt mondom, hogy nem éreztem, hogy kicsit imbolyogva állok de nem estem el, illetve nem fájt annyira, mint amikor Harrynél próbáltam elmenni tőle, ott kudarcot vallottam, itt viszont már nem és ez boldogsággal töltött meg, így kicsit felbátorodtam. Megpróbáltam lépni egyet előre majd még egyet, aztán óvatosan ne hogy elveszítsem egyensúlyom odafordultam Justinhoz egy hatalmas mosollyal az arcomon. Ő csak kérdőn nézett rám, egy olyan "Na, tényleg nem fáj? Mit érzel?" pillantással boldogított, én pedig bólintottam ezzel tudtára adva, hogy minden rendben van és tudok járni. Ugyan eltelt 48 óra azóta, de sikerült, lábra álltam és szinte kicsattanok az örömtől jelen pillanatban.

Justin szemeivel kicsit még aggódva és veszélyre készen figyel de mikor látja valószínűleg nem fogok összeesni egy lusta mosoly kúszik arcára. Nézem, ahogy arc izmai megfeszülnek miközben elmosolyodik rajtam ugyanis ide-oda ugrálok a szobámban. Olyan vagyok, mint egy gyerek akit végre felmentettek a büntetése alul és újra játszhat a szabadban.

-Nos, azt tervezem, hogy mikor őnagysága kikel az ágyából elmegyünk sétálgatni miközben benéznénk egy kicsit az edző terembe, ha megfelel, persze.-a végén kicsit belepirult a mondatába, nem volt képes végig a magabiztos és pimasz hangszínt megtartani, amitől megcsillantak a szemeim. Éreztem, hogy soha nem lesz képes egy ilyen megjegyzést elmondani anélkül, hogy ne jönne zavarba tőle, még csak egy kicsit is de lehetett látni rajta, hogy elpirult, ami azt jelenti zavarba jött.

-Persze, hogy megfelel de remélem nem olyan sürgős, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nagyon szarul nézek ki és kell egy kis idő míg rendbe hozom magam.-mutattok végig magamon, ő pedig megrázza a fejét, ezzel egyetértve, hogy nem siet annyira.

-Szerintem így is gyönyörű vagy, de tudom milyenek a lányok így nyugodtan szedd rendbe magad, ha te úgy jobban érzed magad.-szavaitól elkerekedtek szemeim, majd ellazultak arc izmaim és óvatosan megöleltem és vigyorral arcomon indultam meg a szekrényem felé ahonnan kivettem egy egyszerű ruhát, majd pedig a fürdőbe sétáltam vele.

Amikor belenéztem a tükörbe kicsit elkeseredtem, hogy tényleg nem nézzek ki valami bizalom gerjesztőn de egyben végig futott rajtam a megkönyebbbülés, hogy ő mégis megdicsért, hogy milyen szép vagyok. Persze, tudom, hogy csak kedvességből mondta de nekem akkor is jól esett.Vettem egy mély levegőt majd kifújva azt neki álltam rendbe szedni a fejem. Megnyitottam a csapot és jó alaposan megmostam a fejem, majd egy törülköző segítségével eltávolítottam a nedvességet és neki láttam a sminkelésnek. Nem vittem túlzásba, soha nem szoktam. Egy kis szempilla spirál, korrektor, majd egy halvány száj fény és késznek ítéltem magam. Gyorsan felkaptam a ruhákat is amit behoztam magammal majd kiléptem a fürdőből.

-Azt hiszem kész vagyok, nem akartalak nagyon megvárakoztatni téged.-néztem Justinra aki épp az ágyamon ült de mikor meglátott azonnal felugrott és elmosolyodott.

-Mehetünk hercegnő?-megleptek szavai de mégis egy kis bizsergés futott végig rajtam. Hercegnő, hm ezt megtudnám szokni. Ahogy ajkai mozognak miközben kiejti a szót és a hang ahogy kiejti..egyszerűen elképesztő. De ami a legjobban meglepett az a kisugárzása, most nem tűnt annyira félénknek, mintha mindig is így hívott volna, lazán kezelte az egészet.

-Persze.-kezeit kinyújtja, ezzel arra ösztönözve, hogy belé karoljak. Ösztönösen cselekedetem és így hagytuk el a szobámat majd a házat.

**
Nagyon jól érzem magam vele, össze-vissza sétálgattunk a városban és csak jól éreztük magunkat. Imádom New York-ot itt mindig pezseg az élet és soha nem unatkozik az ember. Most épp az edző teremben tartunk ugyanis Justin fontosnak tarja az erőnlétet, hogy fejlődjön az önvédelme, szerinte a munkájához is szükséges. Igaz, nem tudom mit dolgozik de remélem nem valami piszkos és illegális munkát végez.

-Mindjárt jövök csak átöltözöm, itt várj!-megfogta kezeimet majd egy puszit adott rá, végül megfordult és az öltözők felé sétált, engem itt hagyva. Idegesen ültem le egy székre majd lábammal dobolni kezdtem, éreztem, hogy sokan ide-ide pillantanak de senki nem jött ide aminek őszintén örültem. Nem akartam magyarázkodni, hogy miért vagyok itt, és miért vagyok ilyen ideges.

-Héj, kislány, rég láttalak.-hallottam egy ismerős hangot, majd szememmel megkerestem a hang gazdáját, tekintetet összetalálkozott azzal a nagy darab férfival akivel legutóbb találkoztam, pont itt.

-Helló, én is rég láttalak.-egy erőltetett mosoly jelent meg arcomon és kissé feszülten néztem a férfira.

-Még nem is tudom a neved, legutóbb nem mutatkoztál be, feltűnően végig mért majd szemeivel belenézett az enyémbe.

-Ariana vagyok, és te?-felálltam. hogy kezet tudjak vele fogni de ő neki ez nem tetszett ezért odarántott magához és gyengéden megölelt. Éreztem izzadt testét a pólója alatt de próbáltam nem foglalkozni vele és én is visszaöleltem a nálam két fejjel nagyobb férfit.

-Velem ne akarjon kezet fogni egy ilyen édes pofa, amúgy Carl vagyok, örülök, hogy látlak.-éreztem ahogy mosolyog a vállaim felett majd elengedett.

-Láttam a barátod egy párszor már itt, nagyon sokat fejlődött, de gondolom ezt te is tudod.-nem értem miért ilyen kedves velem Carl, hisz életében most lát másodjára és olyan gondtalanul beszél hozzám, mintha már ezer éve ismernénk egymást.

-Még mindig nem a barátom, szerintem nem is akar az lenni, látszik, hogy nem ugyanúgy érez irántam, mint én iránta.-nem értettem miért mondom ezt el neki, úgy tűnik a közvetlensége rám is át ragadt.

-Te most szívatsz? A gyerek, totál oda van érted.. mindig arról beszél verekedés közben,hogy legszívesebben addig verné azt a Harry gyereket, míg beledöglik, mert nem bírja nézni, hogy így bánik veled. Én nem tudom te mit látsz, de azt tudom, hogy érted mindent megtenne, és a pasik csak akkor szoktak ilyet tenni/mondani amikor szeretnek egy lányt.

-Komolyan beszélsz?-szemeimben biztos vagyok benne, hogy megcsillant valami ami a boldogságtól van. Arcomra is kiült az a hatalmas, levakarhatatlan mosoly amit ritkán látni rajtam.

-Halálosan, de most megyek és rendbe szedem azt a gyereket, hogy ezt eddig nem közölte veled.-elindult a ring felé majd belépett és hátba veregette Justint ezzel elérve, hogy ő rá figyeljen.

Ugyan még mindig féltettem, hogy itt van és ilyen nagy darab férfiakkal verekszik de ahogy látom nagyon ügyes és könnyen kivédi az erősebb ütéseket is. Mivel ez nem verseny így nem bántják a másikat csak egyszerűen bokszolnak amivel mindkettő tanul valamit a másiktól. Míg egyik védekezik a másik támad, majd cserélnek és a másik támad.

Nos, itt is lenne az új rész, remélem elnyeri tetszéseteket, ha igen kommenteljetek, esetleg iratkozzatok fel ha még nem tettétek meg. Ezentúl próbálok minél előbb hozni a részeket de nem ígérhetek sokat.. annyit kérek tőletek, hogy legyetek türelmesek. Nem sokára beindul a történet, ugyanis remek ötleteim vannak, szinte már látom az egészet. :)
Illetve megszeretném köszönni, hogy már 10-en vagytok feliratkozva (egy valaki privátban nyomja ezért mutat nektek csak 9-et) a blogra, fantasztikusak vagytok, remélem még többen lesztek mire a történet végére érünk (persze az még messze van).
Végül pedig, tényleg megköszönném ha írnátok pár sort kommentben,akármiről, ha kérdésetek van nyugodtan tegyétek fel, ha csak simán annyit írtok "jó lett, hamar kövit" én annak is örülök.

#OFF bejegyzés I 2

Visszatérek!!
Igen, tudom-tudom hatalmasat késtem már az utolsó bejegyzésem óta. De a lényeg, hogy itt vagyok és hamarosan jön a következő rész.

HIVATALOSAN: 2015. 08. 02. jelenik meg a következő rész.

Illetve egy bejelentéssel jöttem nektek. Megnyitottam egy új blogomat amit szeretnék nektek is megmutatni.
Ezen a linken elérhetitek.
A címe: Bad Blood (rossz vér).
A két főszereplő Selena Gomez (Cara Roberts a történetben) és Jamie Campbell Bower (Tyler Brooks), nem tervezem, hogy Justin is benne lesz de azért remélem legalább megnézitek és ha tetszik feliratkoztok rá, vagy kommenteltek a bejegyzések alá (ugyan még kevés van oda folyamatosan töltöm fel az új részeket, olyan 3-5 naponta szeretném hozni őket).
Röviden a történetről: itt tudtok olvasni.
Illetve ide kirakom nektek a boritó/fejléc képét.

Illetve, aki nem tudná és valami Justinosat szeretne olvasni annak ajánlom a másik blogomat is (de nem most nyílt meg de azt is szüneteltettem egy kicsit, hamarosan azon is új részekkel boldogítalak titeket).
Ezen a linken elérhetitek.
A címe: You are my life (Te vagy az életem)
A két főszereplő Justin Bieber és Ashley Benson (a történetben Jessica Ross).
Röviden a történetről: itt tudtok olvasni.
Illetve ide kirakom nektek a borító/fejléc képét.

Ennyi lett volna mára és ha valamelyik blog megtetszik nektek legyetek olyan kedvesek és iratkozzatok fel rá, nagyon megköszönném. Míg új résszel nem jövök nektek addig pusszantás..
Sziasztok!

#OFF bejegyzés l 1

Sziasztok!

Gondolom észre vettétek már, hogy nem igazán vannak részek (sőt már több hónapja nincs). Ennek több oka is van. Úgy gondoltam most megosztottam veletek ezeket... igen, igen tudom titeket ez nem igazán érdekel csak a sok-sok kifogás de azért én úgy érzem magyarázatot kell adnom miért is nem volt, illetve meddig nem lesz új rész.
-Nos az első és legfontosabb dolog az, hogy én is iskolába járok, mint ti.
-Aztán ott van az is, hogy 8. osztályos vagyok ami sok mindent foglal magába (felvételi stb.)
-Igazából nekem ezzel nem is kellene foglalkoznom ugyanis 6 osztályos gimnáziumba járok... de mégis foglalkozok, mert nem akarok ebben az iskolában maradni (de ezt hagyjuk is hosszú..)
-Illetve,hogy gimnáziumba járok ugyanúgy, mint az osztály többi tagja részt kell vennem a kisérettségin amire nagyon sokat kell tanulni... ez volt az az ok ami miatt nem volt illetve még mindig nincs (most lesz máj. 4-5-én a kisérettségim)időm írni a blogomat.
Ezeken kivül nincs más olyan dolog amire nagyon kell tanulnom de úgy döntöttem, hogy már csak a nyáron folytatom.. sajnálom, hogy eddig kellett erre posztra várnotok de fogalmam nem volt mit hogy csináljak.
De most hogy tudom mit szeretnék és biztosan tudom, hogy csak nyáron folytatom magabiztosabb vagyok és nagyobb erőbedobással indítok neki a nyárnak.

Még fogok írni ki egy posztot amiben a pontos dátumot jelenítem meg nektek hogy pl. június 10.-től várhatóak a részek vagy mikortól... de remélem addig is sikeresen zárjátok az iskolai évet és tudtok addig várni.
By: Annamari

20. rész - Legjobb barátnő..

~Vanessa szemszöge~

Teljesen átlagos napnak gondoltam ezt a napot is, mint a többi. De tévedtem.. az egész akkor kezdődött amikor szokásosan álltam Ryannel az iskola előtt és Ariana-t vártam.
Mindig a húgával jön de most egyedül láttam a húgát miközben egyre inkább közeledett a sulihoz és minél közelebb volt annál jobban gyülekezett valami a gyomromban.. aggódtam, valami rossz előérzetem volt.
Camilla magabiztosan sétálgatott a megszokott útján, Ariana nélkül. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyire rossz dolog történt csak egy szimpla betegségre gondoltam.. hát hogy én mekkorát tévedtem.
-Szerinted mi történt?-fordultam Ryan felé aki szintén furán nézett ki a szokatlan szituáció miatt.
-Biztos csak beteg.-ő is ezt gondolta, aha milyen kis naivak vagyunk mi. Belenéztem gyönyörűen csillogó kék szemeibe majd megcsókoltam. Ő mintha csak ezt várta volna kezével átkarolt, hogy még jobban érezzem a szeretetét. Mindig ezt csinálja de nagyon szeretem. Belemosolyogtam a csókunkba majd elváltam ajkaitól.
-Nem gond ha egyedül hagylak akkor?-kérdezte, hisz mindig akkor megy el amikor már Ariana itt van. Nem azért, mert nem bírja, igazából jól kijönnek egymással csak mi úgy vagyunk egymással, hogy felesleges folyton a másik nyakán lógnunk így megszokott dolog, hogy hátra megy a haverjaihoz amikor hozzám jön az én egyik legjobb barátnőm. Így mind ketten tudunk olyan dologról is beszélni ami kicsit jobban érdekel minket és a másikkal nem szívesen beszélünk róla, mert tudjuk hogy annyira nem érdekli. Ezért vannak a barátok nem? Amit a pároddal nem tudsz megbeszélni azt megbeszéled a barátaiddal. És ez így van rendjén.
Én úgy gondolom, hogy egy kapcsolat csak akkor jó igazán ha megbízunk a másikban. Ezért is volt helyénvaló a kérdése. Megbízik bennem de mégis aggódik értem és ez természetes. Én is aggódom érte mégis elengedem, mert bízok benne.
-Menj csak megleszek.-mosolyogtam rá. Adott még egy búcsú puszit majd megfordult és elsétált.
Én pedig megindultam a suli felé, hogy megkeressem Camit. Tudtam hogy kémiával kezdenek így a kémia labor felé vettem az útam. Beléptem a hangos osztályba ahol megpillantottam Cami szőke, göndör haját.
-Héj, Dave ugye?-állítottam meg egy épp akkor érkező kilencedikest.
-Igen.-válaszolt kissé félénken a fiú.
-Hívd már ki légyszíves a Camillát. Mondd hogy Vanessa várja őt a folyosón. Köszi.-mosolyogtam rá végül biztatás képen, mert szegény gyerek nagyon meg volt ijedve hogy egy tizenkedikes lány hozzá szólt.
-Oké. Mindjárt.-válaszolt majd szélsebesen beviharzott a terembe, különös általában nem félnek tőlem az emberek. Ilyen ijesztő lennék?
Pár pillanat múlva Camit láttam meg az ajtóban amint magabiztosan sétált hozzám.
-Szia Van.-köszönt a megszokottan.
-Helo. Tudsz valamit Arianaról?-tértem egyből a lényegre.
-Nem. Szerintem Harrynél aludt, mert otthon nincs.-megrántotta a vállát majd se szó, se beszéd visszament a termébe. Hát kösz, ettől nem lettem sokkal okosabb. Bár azért azon meglepődtem hogy Harrynél aludt volna. Úgy tudom szakítottak. Sőt, biztos forrásból tudom, mert ő maga mondta nekem. Nem szokása így játszani a fiúkkal, sőt nem is lenne rá képes. Talán valami más történt? haza felé elrabolták vagy megerőszakolták? Igen itt már kezdtem jobban aggódni de még mindig nem fordult meg a fejemben az igazság. Na de hogy tudtam meg? Hát az még hosszú sztori.
Miközben ezeken gondolkoztam hogy mi történhetett vele becsöngettek így kénytelen voltam a termünkbe menni minél előbb, még a tanár előtt.
Megindultam a termünk felé és míg oda nem értem futottam. Szerencsémre még a tanár nem volt bent de mikor beléptem kérdő tekintetek tapadtak rám. Nos, igen. Furcsa szokása osztályunknak, hogy szeretünk mindent tudni és most épp arra voltak kíváncsiak hogy miért késtem és hol van Ariana. Hát ez az oka. Nem tudom.
Hátra sétáltam a helyemre majd mikor leültem belépett az ajtón a tanár. Egy újabb izgalmas óra.. egész nap ez ment. Míg végül az 5. óra közepén be nem lépett az ajtón Harry. Én annyira nem lepődtem meg szokott késni volt hogy csak a 8. órára jött be, de ahogy láttam a tanárt zavarja, hogy megzavarta az óráját.
-Mr. Styles maga eddig hol volt?-kérdezte a tanár szigorú hangnemben de Harryt nem érdekelte levágódott a helyére majd elővette a telefonját. Igen, mind ezt az óra közepén amikor a tanár hozzá beszél. A következő pillanatban a tanár kirántja Harry kezéből a telefont mire a mérges fiú felnéz a tanárra.
-Visszaadnád a telefonom?-kérdezte Harry kissé illetlenül. Kissé, aha nagyon ugyanis letegezte a tanárt.
-Hogy mondta?-lepődött meg a tanár.
-Jól hallottad..add vissza a telefonom.-úgy látszik Harrynek ma nincs jó napja, mert általában akkor ilyen és akkor nem foglalkozik semmivel még azzal se ha úgy beszél a tanárral ahogy nem lenne illendő.
-Fiam, most azonnal állj fel és menj az igazgatóiba! Nem akarlak látni..-üvöltött a tanár a meredten néző fiú arcába miközben az idősebb férfi Harry kezébe nyomta a telefont és az ajtó felé mutatva jelezte, hogy távozzon az órájáról. Harry nem ijedt meg, elmosolyodott majd kilépett az ajtón tovább nyomkodva a telefonját. Beszélnem kell vele nem mehet csak így el. Mi van ha ő tudja mi van Arianaval? Utána kell mennem.
-Tanár úr. Kimehetek a mosdóba? Női problémáim vannak..-jelentkeztem. A tanár rám nézett még mindig idegesen de mikor meglátta kissé kétségbe esett fejem mutatta, hogy mehetek. Kisiettem, hogy még utolérjem Harryt.
-Héj, várj egy kicsit légyszíves!-mondtam mikor már elég közel voltam hozzá. Megállt majd megfordult a tengelye körül ezzel szembe kerülve velem.
-Mi van?-kérdezte flegmán. Nos, tényleg rossz napja lehet.
-Véletlenül nem tudsz valamit Arianáról?-nem köntörfalaztam kimondtam amire kíváncsi voltam.
-Beteg lett..-jött a válasz túl gyorsan. Nem hiszel el, hogy igazat mondott volna de ha hazudott akkor nem is tudom kiszedni belőle az igazságot. Fizikai képtelenség kiszedni belőle amikor rossz kedve van, hogy mondja el az igazat. Bólintottam.
-Oké, köszi.-mosolyogtam rá majd visszaindultam a terembe. Ő se mondott semmit csak ment az útjára vagyis haza. Ő nem szokott bemenni az igazgatóiba hanem helyette haza megy,ez megszokott nála. Egyre idegesebb voltam a nap további részében, mert ha Harry hazudott akkor neki is köze lehet Arianához. Ami jelen esetben nem lehet jó jel. Itt már durvább dolog jutott eszembe de még mindig nem az ami valójában történt. Szóval visszamentem a terembe és tovább folytattam a gondolkozásomat miközben az órák csak úgy repültek velem együtt. Fél háromkor megszólalt a csengő ami anyitt jelent, hogy vége van a hetedik órának is. Épp készültem Arianához amikor megszólalt valaki mögöttem.
-Miss Moer, lenne pár perce?-hallottam meg a dráma tanárom hangját. Megfordultam majd egy sóhaj után a tanárom után mentem. Több mint egy óráig bent kellett maradnom ugyanis egy színdarabban kellett segítenem neki. Legtöbbször tőlem kér segítséget, hogy a többi rajzos barátaimmal együtt elkészítsük a díszletet, ezért most is hozzám fordult. Nem akartam bunkó lenni azzal, hogy a szemébe mondom, hogy más dolgom is van ezért legtöbbször csak bollogattam és vártam, hogy befejezze.
Elköszöntünk egymástól majd utamat Arianahoz vettem. Miközben gondolkozva sétáltam belefutottam valakibe. Mivel egész végig a földet néztem fogalmam se volt, hogy kinek mentem neki.
-Bocsánat, ne haragudjon.-kezdtem el mentegetőzni majd felnéztem és így szembe találtam magam Harryvel. Kicsit meglepett,hogy gyalog látom ezért szóvá is tettem neki.
-Hol a kocsid?-kérdeztem.
-Összetört.-rántott vállat. Aha és ez neki csak egy váll rántást jelent? Nem is zavarja?
-Mi történt?-faggattam tovább amikor el akart sétálni.
-Gondolkoztam..-nevetett fel kissé szarkasztikusan.
-És azt elmondod, hogy min?
-Nem lett volna szabad ezt tennem Arianaval. Elvettem tőle ami számára a legfontosabb volt..-rázta a fejét majd elsétált. Nem tudtam megszólalni így nem állt meg.. de igazából nem is tűnt fel, hogy elment, mert kattogott az agyam, hogy Ariananak mi a legfontosabb amit Harry elvett tőle. Majd eszembe jutott. Megindultam a ház felé és mint egy örült felrohantam a szobájába...