~Ariana szemszöge~
Miért nehezítünk meg mindent azzal, hogy feltételezésekbe esünk? Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért reménykedünk mindannyian. Amikor reménykedsz, hiszel valamiben, hogy teljesül, de vajon meddig vagy képes hinni benne, meddig vagy képes várni arra, hogy teljesüljön? Sose hittem volna, hogy majd ennyit jelent számomra. Olyan mintha megszűnne a világ amikor vele vagyok és egyszerűen képtelen vagyok elengedni a gondolatot, hogy többé ne higgyek benne, hogy jobb lesz. Szóval jelenleg csak reménykedni tudok egy jobb életben, egy jobb világban és nem hagyom, hogy ez a remény elhagyjon. Gondolataim cikáznak, miközben az utcákat járom. Képtelen voltam tovább otthon maradni a tegnap eseményei élénken éltek bennem, Carl és drága barátnőm szavai Justinról nem akartak kimenni a fejemből. Úgy érzem mintha esőért imádkoznék a sivatagban, de mégis közelebb érezlek magamhoz mint valaha. Nem tudom mit tegyek, hogy mégis mit kéne mondanom neked, egyáltalán kell valamit mondanom neked erről? Vagy hagyjam az egészet úgy ahogy van? Testem megremeg az esti széltől amely átfúj vékony, kis kabátomon. Ideje lenne haza mennem, de valami megakadályoz a mozgásban. Egy erős, férfi kar kezd el húzni én pedig megrémülök az alakjától. A sötétben nem látom az arcát, erősen rángat egy kihalt sikátor felé. A sötét alak durván nyomja ajkaimra a hideg, nedves anyagot engem pedig egy kisebb pánik roham fog el ennek kapcsán. Nem tudom mit tegyek, gyenge próbálkozásaim nem tartják vissza célja elérésében, így hamarosan elfogy a levegőm és belélegzem a kloroform kábító tartalmát. Fejembe száll és gondolataim lelassulnak, míg nem teljesen el nem vesztem az eszméletem.
**
Szemeimet túl nehéznek érzem, nem tudom mi történt velem, gondolataim össze-vissza kavarognak és csakis a félelemre tudok koncentrálni. Miért nem emlékszem semmire? Aggodalmam fokozódik amikor egy férfi hangot hallok.
-Végre magadhoz tértél, drága.- hangja gúnyos és rideg. Próbálom felkutatni a fejemben, hogy miért is ilyen ismerős de képtelen vagyok rájönni. Szemeim még mindig nem nyílnak ki, nem értem ki tehette ezt velem. Hirtelen eszmélek rá mindenre, olyan mintha fejbe vágtak volna egy baltával ami beleállt a fejembe. Szemeim reflexszerűen nyílnak szét, emlékszem minden egyes mozdulatára. Ahogy rángatott, majd elkábított az az illető akivel most szembe találtam magam.
-Örülök, hogy újra látjuk egymást Ariana.-mosolygott rám Chad. - Most pedig jól fogunk szórakozni. Hidd csak el nekem.- letörölhetetlen volt arcáról az az ön imádó és büszke mosoly. Büszke volt, hogy sikerült a terve, amivel megbosszulhatja azt amit tettem vele.
-Mit akarsz tenni velem? - hangom meggyötört volt, nem akartam itt lenni, nem akartam, hogy ezt tegye velem. Én csak féltem. Féltem, hogy kirakja valahova a videót, hogy majd ezzel fog megzsarolni. Nem is tudom mit gondoltam, eszembe juthatott volna, hogy esetleg megbosszulja amit tettem. De már késő. Chad szemei égnek a vágytól és mohon kezdi el levenni rólam a ruháim. Pontosan tudom mi a célja, én pedig teljesen bepánikolok. Újra megtörténik, akaratom ellenére tesznek magukévá. Durván rátapad a nyakamra és erősen kezdi el szívni az érzékeny területet miközben kezei szorgosan veszik le rólam az utolsó ruha darabot is. Nem tétlenkedik mélyen belém nyomja egy majd két ujját és erősen, könyörületet nem ismerve kezdi el mozgatni bennem. Szemeim lecsukódnak és pár könnycsepp jön ki belőle, miközben teli torokból kezdek el kiabálni.
A következő pillanatban minden abba marad, nem érzem a feszítő érzést ott lent így hát kinyitom szemeim és szembe találom magam a kemény és eléggé méretes erekciójával. Bennem előjön az a deja vu érzés, miközben számba nyomja. Szemei sötétek a vágytól és arcán kisebb gödröcskék jelennek meg amikor elmosolyodik reakciómon. Biztos vagyok benne, hogy neki is a legutóbbi találkozásunk jár a fejében és ezt nem is titkolja. Méretétől elkezdek fulladozni, de őt ez a legkevésbé sem érdekel még mélyebbre tolja magát számban.
-Ez az, aaah.-pár perccel később számba űriti nedvét. A következő pillanatban már az alsó bejáratomnál van és hirtelen belém nyomja magát. Felsikoltok a fájdalomtól, szemeim könnybe lábadnak és a sok könnytől nem látok semmit. Felvesz egy gyors tempót miközben ki-be tolja magát bennem. Olyan mélyre nyomja belém erekcióját, hogy úgy érzem szétszakadok tőle és eltekintve attól, hogy már nem vagyok szűz a fájdalom nem akar megszűnni. Minden alkalommal érinti a g-pontom így hamarosan előtör bennem az az ismerős érzés amitől egy kicsit jobban érzem magam. Hangosan elengedem magam miközben elérem a csúcsot, ezzel elérve, hogy Chad is belém élvezzen.
Rám nehezedik testével és kifulladva, immár nyugodtan pihenteti magát. Érzem szívverését, és légzése is egyre lassul, visszaáll a normálisba. Kihúzza belőlem magát, majd felöltözik és megindul az egyik sarok felé. Elővesz egy kamerát amit leállít és egy büszke mosollyal tekint rám.
-Látod nem is volt annyira rossz.-nevetve jön közelebb hozzám, testem pedig megremeg. Kioldja a kezemet, majd felém hajítja ruháim. Gyorsan belebújok majd ránézek és elmosolyodom.
-Tudod, nem te vetted el a szüzességem szóval, így gondolom nem fog annyit érni a kis videód.-ugyan nehezemre esett kimondani, de tudtam, hogy ezzel visszatudom fogni addig amíg kitalálok valamit.
-Miről beszélsz? Hisz te szűz voltál..-szemeit összeszűkíti és elgondolkozik a hallottakon.
-Ez hosszú történet de már nem voltam szűz amikor idehoztál. Végre haza mehetek?-unottan tekintek rá, nincs kedvem magyarázatot adni neki erről. Mérgesen néz szemeimbe, majd fejével az ajtó felé biccent, így még mielőtt meggondolja magát kifutok a szobából.
**
Miért nehezítünk meg mindent azzal, hogy feltételezésekbe esünk? Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért reménykedünk mindannyian. Amikor reménykedsz, hiszel valamiben, hogy teljesül, de vajon meddig vagy képes hinni benne, meddig vagy képes várni arra, hogy teljesüljön? Sose hittem volna, hogy majd ennyit jelent számomra. Olyan mintha megszűnne a világ amikor vele vagyok és egyszerűen képtelen vagyok elengedni a gondolatot, hogy többé ne higgyek benne, hogy jobb lesz. Szóval jelenleg csak reménykedni tudok egy jobb életben, egy jobb világban és nem hagyom, hogy ez a remény elhagyjon. Gondolataim cikáznak, miközben az utcákat járom. Képtelen voltam tovább otthon maradni a tegnap eseményei élénken éltek bennem, Carl és drága barátnőm szavai Justinról nem akartak kimenni a fejemből. Úgy érzem mintha esőért imádkoznék a sivatagban, de mégis közelebb érezlek magamhoz mint valaha. Nem tudom mit tegyek, hogy mégis mit kéne mondanom neked, egyáltalán kell valamit mondanom neked erről? Vagy hagyjam az egészet úgy ahogy van? Testem megremeg az esti széltől amely átfúj vékony, kis kabátomon. Ideje lenne haza mennem, de valami megakadályoz a mozgásban. Egy erős, férfi kar kezd el húzni én pedig megrémülök az alakjától. A sötétben nem látom az arcát, erősen rángat egy kihalt sikátor felé. A sötét alak durván nyomja ajkaimra a hideg, nedves anyagot engem pedig egy kisebb pánik roham fog el ennek kapcsán. Nem tudom mit tegyek, gyenge próbálkozásaim nem tartják vissza célja elérésében, így hamarosan elfogy a levegőm és belélegzem a kloroform kábító tartalmát. Fejembe száll és gondolataim lelassulnak, míg nem teljesen el nem vesztem az eszméletem.
**
Szemeimet túl nehéznek érzem, nem tudom mi történt velem, gondolataim össze-vissza kavarognak és csakis a félelemre tudok koncentrálni. Miért nem emlékszem semmire? Aggodalmam fokozódik amikor egy férfi hangot hallok.
-Végre magadhoz tértél, drága.- hangja gúnyos és rideg. Próbálom felkutatni a fejemben, hogy miért is ilyen ismerős de képtelen vagyok rájönni. Szemeim még mindig nem nyílnak ki, nem értem ki tehette ezt velem. Hirtelen eszmélek rá mindenre, olyan mintha fejbe vágtak volna egy baltával ami beleállt a fejembe. Szemeim reflexszerűen nyílnak szét, emlékszem minden egyes mozdulatára. Ahogy rángatott, majd elkábított az az illető akivel most szembe találtam magam.
-Örülök, hogy újra látjuk egymást Ariana.-mosolygott rám Chad. - Most pedig jól fogunk szórakozni. Hidd csak el nekem.- letörölhetetlen volt arcáról az az ön imádó és büszke mosoly. Büszke volt, hogy sikerült a terve, amivel megbosszulhatja azt amit tettem vele.
-Mit akarsz tenni velem? - hangom meggyötört volt, nem akartam itt lenni, nem akartam, hogy ezt tegye velem. Én csak féltem. Féltem, hogy kirakja valahova a videót, hogy majd ezzel fog megzsarolni. Nem is tudom mit gondoltam, eszembe juthatott volna, hogy esetleg megbosszulja amit tettem. De már késő. Chad szemei égnek a vágytól és mohon kezdi el levenni rólam a ruháim. Pontosan tudom mi a célja, én pedig teljesen bepánikolok. Újra megtörténik, akaratom ellenére tesznek magukévá. Durván rátapad a nyakamra és erősen kezdi el szívni az érzékeny területet miközben kezei szorgosan veszik le rólam az utolsó ruha darabot is. Nem tétlenkedik mélyen belém nyomja egy majd két ujját és erősen, könyörületet nem ismerve kezdi el mozgatni bennem. Szemeim lecsukódnak és pár könnycsepp jön ki belőle, miközben teli torokból kezdek el kiabálni.
A következő pillanatban minden abba marad, nem érzem a feszítő érzést ott lent így hát kinyitom szemeim és szembe találom magam a kemény és eléggé méretes erekciójával. Bennem előjön az a deja vu érzés, miközben számba nyomja. Szemei sötétek a vágytól és arcán kisebb gödröcskék jelennek meg amikor elmosolyodik reakciómon. Biztos vagyok benne, hogy neki is a legutóbbi találkozásunk jár a fejében és ezt nem is titkolja. Méretétől elkezdek fulladozni, de őt ez a legkevésbé sem érdekel még mélyebbre tolja magát számban.
-Ez az, aaah.-pár perccel később számba űriti nedvét. A következő pillanatban már az alsó bejáratomnál van és hirtelen belém nyomja magát. Felsikoltok a fájdalomtól, szemeim könnybe lábadnak és a sok könnytől nem látok semmit. Felvesz egy gyors tempót miközben ki-be tolja magát bennem. Olyan mélyre nyomja belém erekcióját, hogy úgy érzem szétszakadok tőle és eltekintve attól, hogy már nem vagyok szűz a fájdalom nem akar megszűnni. Minden alkalommal érinti a g-pontom így hamarosan előtör bennem az az ismerős érzés amitől egy kicsit jobban érzem magam. Hangosan elengedem magam miközben elérem a csúcsot, ezzel elérve, hogy Chad is belém élvezzen.
Rám nehezedik testével és kifulladva, immár nyugodtan pihenteti magát. Érzem szívverését, és légzése is egyre lassul, visszaáll a normálisba. Kihúzza belőlem magát, majd felöltözik és megindul az egyik sarok felé. Elővesz egy kamerát amit leállít és egy büszke mosollyal tekint rám.
-Látod nem is volt annyira rossz.-nevetve jön közelebb hozzám, testem pedig megremeg. Kioldja a kezemet, majd felém hajítja ruháim. Gyorsan belebújok majd ránézek és elmosolyodom.
-Tudod, nem te vetted el a szüzességem szóval, így gondolom nem fog annyit érni a kis videód.-ugyan nehezemre esett kimondani, de tudtam, hogy ezzel visszatudom fogni addig amíg kitalálok valamit.
-Miről beszélsz? Hisz te szűz voltál..-szemeit összeszűkíti és elgondolkozik a hallottakon.
-Ez hosszú történet de már nem voltam szűz amikor idehoztál. Végre haza mehetek?-unottan tekintek rá, nincs kedvem magyarázatot adni neki erről. Mérgesen néz szemeimbe, majd fejével az ajtó felé biccent, így még mielőtt meggondolja magát kifutok a szobából.
**
Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását. Céltalanul sétálok New York szélén és gondolataimba merülök. Úgy érzem vannak séták amelyeket az embernek egyedül kell megtennie és ez is egy ilyen séta. Sötét van, bizonyára már éjfél körül járhat az idő és erre felé senki se jár. Fogalmam sincs, hogy fogok haza jutni, de valahogy ez most nem igazán érdekel. Fáradt voltam, de a baj az volt, hogy nem fizikailag hanem lelkileg voltam fáradt és ezért semmi mást nem akartam csak aludni, aludni és aludni addig amíg nem történik valami jó, hogy legyen értelme felébrednem. De mégis talán a legszörnyűbb az, hogy nem értem mi történik velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése